Túléltem az első két napomat a városban. Tegnap egy hosszú túra keretében végiggyalogoltam és megnéztem a város főbb látványosságait és bevallom, és szó mi szó, a végére egy kissé elfáradtam. Bátor módon egy német térkép leírását követtem, melynek köszönhetően alig 9 órás körsétát téve végigmentem a belváros főbb részein. A Union Square-en szálltam ki a hotel minibuszából és innen indultam gyalogosan, a belvároson, egészen pontosan a Financial Districten keresztül, a helyi Kínai negyeden át a város névjegyét képező dombos külvárosi részéhez, a Nob Hillhez és a Russian Hillhez, ahonnan végül a parthoz értem, ahol sok más látványosság mellett megcsodálhattam a Pier 39-es dokknál hírességeit, a mólón, a nap fényében sütkéröző fókákat.
Utcai művész igyekszik megszerezni a napi betevőt
A Golden Gate alja ködben
Fontos elöljáróban megjegyeznem, hogy a város elhelyezkedése miatt az időjárás nagyon változékony és szeles. Ennek pozitívuma, hogy az óceán felől érkező áramlatok gyakran ködfelhőbe burkolják a Golden Gate híd egy részét, ami így gyönyörű látványt nyújt, a negatívuma pedig, hogy nem ajánlatos még a legmelegebbnek induló nyári napon sem csupán egy rövid ujjúban útra kelni.
A Union Square
Az Union Square mellett található Powell Street, a rajta közlekedő villamossal
A Union Square San Francisco egyik (ha nem a) leghíresebb tere. Neve az amerikai polgárháború idejéből származik, mikor gyűlések és támogatások szerzésére, szervezésére használták a teret, hogy ezzel is támogassák az Egyesült Hadsereget (Union Army). A tér tulajdonképpen egyben a város egyik központi része is. Itt kezdődik a Financial District, itt halad el a Cable Car, azaz a híres San Francisco-i villamos, és ténylegesen ez a belváros egyik fizikailag is központi helye. Ami elsőre feltűnt (a felhőkarcolókon kívül, amiket valójában nem volt olyan nehéz észrevenni) az a városi élet szervezettsége. Egyszerűen érzi az ember, hogy itt lehet élni, a város tudatosan van megszervezve. Látszik az is, hogy nem több száz, akár ezer éves városról beszélünk, mely szépen lassan népesedett és így szükségszerűen, utólagosan bővült. Itt minden tervezve van: nincsenek (vagy alig vannak) például kanyarodó utak vagy utcák. A nagy sugárutak hosszú kilométereken keresztül ívelnek egyenesen, mintha vonalzóval tervezték volna őket. Tulajdonképpen ezeken át lehet látni az egész városon. Emellett persze voltak még egyéb szembetűnő dolgok, például hogy szinte minden családi- vagy lakóházon van külső tűzlépcső, vagy például az autók méretei, hogy kb. minden második ember dzsippel jár, (bár nagy megelégedésemre egész sok porschét, mustangot, dodgeot és camarot is lehet látni) illetve, hogy minden második ember ázsiai.
A Montgomery Street és a Maiden Lane
A belváros még nem annyira a dombjairól nevezetes, bár 1-2 itt is megtalálható belőlük, itt inkább a felhőkarcolók dominálnak. Aki erre jár, annak mindenképpen érdemes benéznie a Union Square-ről nyíló Maiden Lane-re, nagyon kis hangulatos mellékutca (bár tény, hogy az egész város elég "hangulatos") és nem szabad kihagyni a Montgomery Street-et. Volt is szerencsém itt egy kisebb utcai kávézóban szóba elegyednem az eladólánnyal, aki, miután megkérdezte, hogy honnan jöttem, kedvesen elmesélte, hogy a barátnője volt már Budapesten és hogy a fürdőink milyen csodálatosak. A Montgomery-n található még a Transamerica Pyramid is, mely a maga 48 emeletével és 260 méteres magasságával a város legmagasabb épülete.
Az Üzleti negyedből kikeveredve bejutottam a Kínai negyedbe, vagyis a Chinatownba. Érdekes, hogy nem volt különösebb válaszfal a két városrész fölött, egyszerűen csak arra lettem figyelmes, hogy ázsiai építészeti stílusok váltották fel a felhőkarcolókat, és hogy hirtelen mindenki körülöttem kínai lett. Érdemes itt megnézni a Grand Avenue kínai negyed-béli részét, illetve a Waverly Place-t.
A Kínai negyed
Innen mentem tovább a híres dombokra épült városrészbe, a Nob és Russian Hillre. Nagyon tetszettek elsőre a dombok, tényleg olyan volt mint a filmekben. Azonban a kezdeti lendületem hamar megtört, és az elsőre érdekes, és újdonság varázsát hordozó meredek emelkedők látványa csakhamar kihozta belőlem először a "jó, ide még felmegyek", aztán a "hát, ilyet már láttam", végül az "oda fel már születni kell" megjegyzéseket. Mindazonáltal megérte felmászni, hisz a Hyde Streetről kiváló kilátás nyílik az óceánra, az Alcatrazra, a Golden Gate hídra, és nem mellesleg ebből az utcából nyílik a híres Lombard Street, mely 8 éles kanyarjának köszönhetően, amin cikk-cakk alakban lehet csak végigmenni sok filmben és számítógépes játékban is kiemelt szerepet kapott.
A Russian Hill, háttérben az Alcatraz
Átlagos kilátás
A Lombard Street
Leérve az óceánpartra érdemes jobbra venni az irányt és végigsétálni a parton, a Fishermans Wharf-on, ahol a történelmi kikötők és hajós kiállítások mellett, rengeteg hangulatos árus, bolt, étterem és kifőzde mellett haladhatunk el. Emellett itt található a híres Pier 39-es dokk, ahol 1990-ben (a turisták nagy örömére) a fókák megvetették lábukat, és azóta is ott tanyáznak és a mólón kifeküdve süttetik a hasukat.
A Fishermans Wharf bejárata
Boltok sokasága követik egymást a parton
Fókák a Pier 39-ben
Ezeket néztem meg első nap, bizonyára vannak még érdekességek, melyekre idő és energia hiányában nem kerítettem sort. Másnap, vagyis ma (ami egyébként közben tegnap lett, mert éjjel írom a bejegyzésemet, és akkor még az időeltolódásról szót sem ejtettem, hogy nehogy tovább bonyolítsam a napokat) az Alcatraz vagy a mammutfenyőiról híres Muir Woods Nemzeti Park volt betervezve, amiből végülis a Muir Woods mellett döntöttem, részben azért, mert több ismerősöm szerint A Szikla közel sem annyira érdekes, mint amennyire azt népszerűsítik, de leginkább azért, mert egy foglalási hiba miatt, végül nem volt jegyem, és csak 6 nappal később lett volna újra hely a hajóra mely átvisz a szigetre(ironikus, hogy manapság képtelenség bejutni arra a helyre, ahonnan 50 évvel ezelőtt képtelenség volt kijutni.) Ezt a leírást azonban már holnapra hagyom, kissé elfáradtam, holnap Indulok Los Angelesbe autóval, szóval a holnapi napom ezzel el is megy, ha minden jól alakul, akkor este írok egy rövid beszámolót.
