Igyekszem behozni magamat a leírásokban, bár olyan töménytelen mennyiségű élmény és újdonság ér engem nap, mint nap, hogy esténként általában hulla fáradtan dőlök be az ágyba. Az utóbbi 1-2 napban a Grand Canyont és a környező kanyonokat, illetve nemzeti parkokat jártam be, ma pedig már Floridából, a Miami melletti Fort Lauderdale-ből írok, de még visszakanyarodok egy beszámoló erejéig a Nevada déli részén található bűn városába:
Las Vegas nem hazudtolta meg az elvárásaimat, illetve a filmekben látott képet. A város először is tényleg naplemente után kezd el élni, napközben közel sem olyan szép, vagy nyüzsgő, mint éjszaka. Emellett meg teljes mértékben igaz rá a „bűn városa” becenév, mivel itt szó szerint minden a szerencsejátékról és a szexről szól.
Vegas nappal
A Caesars Palace
A Bellagio
A Bellagioban szálltam meg, mely az egyike Las Vegas négy legnevesebb hotelének (Caesars Palace, Mirage, MGM Grand és Bellagio), emellett itt forgatták az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi c. filmet is, így nem csoda, hogy nagyok voltak az elvárásaim. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt, első benyomás egy kisebb csalódással, vagy talán inkább meglepődéssel kezdődött:
Úgy néz ki, hogy nem csak számomra vágyott célpont a hotel, hanem rengeteg más embernek is. Már a megérkezésnél kisebb sor alakult ki, folyamatosan érkeznek a szálloda elé az újabb és újabb vendégek, a szálloda londinerei pedig nem győzik átvenni az autókat, illetve a csomagokat betolni.
Tömeges regisztráció a Bellagioban
A szálloda kifejezetten igényes.
A kaszinó része természetesen hatalmas és egyben kifogástalan, mindenki megtalálja itt a számára legkedvesebb pénzrabló lehetőséget legyen az roulett, black jack, vagy akár félkarú rabló. Az itt jártamkor szembejövő négy, 30 körüli magyar srác, akik feltűnően jól érezték magukat (biztos elkapta őket a „Másnaposok” életérzés) is hasonlóan vélekednének, ha másnap még emlékeztek volna bármire is. A szálloda e részébe egyébként nem is akartam, de nem is tudtam volna belekötni, a kaszinó szerelmeseinek ez a Paradicsom.
A kaszinó hatalmas, mindenki megtalálja számára a legkedveltebb gépet, vagy asztalt.
Életképek a Bellagio kaszinójából
A városban két utca van, amit érdemes megnézni, az egyik a Fremont Street, a másik pedig a Las Vegas Boulevard központi része, a Las Vegas Strip.
Először a Fremont Streetre látogattam el (mely nevét az egykori amerikai katonatisztről, felfedezőről és egyben a rabszolgaság-elleni Republikánus párt első jelöltjéről, John Charles Frémontról kapta). Az új városközponttól kb. 15 perces autókázásra található, már több mint száz éves múltra visszatekintő utca egyidős Las Vegasszal, habár régi fényét mára már elvesztette. A leginkább televíziós, illetve régebbi mozifilmekben történő feltűnései miatt híres utca volt régebben Las Vegas főutcája, ahol olyan híres és egyben ikonikus neonreklámok kaptak helyet, mint a cowboy Vegas Vic, a The Pioneer Club reklámarca, és „lánytestvére”, Vegas Vicky, az egykori Glitter Gulch kaszino emblémája (ma már az épületben egészen véletlenül egy sztriptíz klub működik).
A Fremont Street
A Fremont Street egyik ikonikus neonalakja,Vegas Vicky
Az utca, melyben egykor Elvis is forgatta a Viva Las Vegas című filmet, ahol a Vegasi vakáció egy-két jelenete játszódik, vagy melynek neonreklámait a Drágám, a kölyök marha nagy lett! kisgyermeke tette tönkre, mára sajnos már inkább egy zsibvásár és egy cirkusz keveréke lett. Elzárva az autósforgalomtól, sétálóutcává alakították, azonban a legtöbb itt működő kaszinó már bezárt. A Fremont Streetet befedték (gondolom a „történelmi neonfények” megóvása érdekében), ami habár szükséges, de mégis rontja az élményt, amit azzal tetőztek, hogy egy drótkötélpályát feszítettek ki a magasban, ahol bizonyos pénzösszegért cserébe bárki végigcsúszhat az utca felett. Azonban a kitelepült bolti árusok, különböző Elvis-imitátorok és az egyszerűbb embereknek szórakozást nyújtó zenés show-k ellenére is maradt az utcának egy olyan varázsa, főként a fentebb említett ikonikus neonreklámok miatt, amiért mindenképp érdemes megtekinteni.
A neon-cowboy Vegas Vic-et még 1951-ben készítették.
Nincs Vegas Elvis nélkül.
Az „történelmi óváros” megtekintése után visszamentem a szállásomat is adó Las Vegas Boulevardra. Furcsa mód Vegas új elsőszámú utcája hivatalosan a város határain kívül esik. A Boulevard részét képező Las Vegas Strip, vagy csak simán a „The Strip” azonban annyira kiépült az évtizedek alatt, hogy ezt egyáltalán nem lehet észrevenni, szerves része lett a városnak. Itt található az összes nagy hotel, mint a korábban említett MGM Grand, Mirage, Caesars Palace és a Bellagio is, emellett kicsit távolabb a Luxor piramisa, melyet a hatalmas fényerejű, égbemutató reflektora miatt szinte a város bármelyik részéről lehet látni.
A Bellagiotól kezdtem természetesen a túrámat, és ha már itt vagyok, nem is kezdhettem volna stílusosabban a sétát, minthogy megnézem a szálloda híres szökőkútját. Mivel napközben félóránként, este pedig 15 percenként indítják, így nem kellett sokat várnom rá. Így utólagosan azt kell, hogy mondjam, ha egy óráig kell ott álldogálnom, hogy lássam, akkor is megérte volna. Emellett pedig tekintve azt, hogy mindig más zenére, más koreográfiában „táncoltatják” a vízsugarakat, így aztán vártam kicsit és megnéztem még egyet.
A Bellagio és előtte szökőkútja, mikor szolidan löveli ki a vizet...
... mikor pedig erősen
Továbbsétálva a (fény)sugárúton olyan neves boltokkal is találkoztam, mint a Harley-Davidson, a Hard Rock Café étterme és ruhaboltja, vagy az Eiffel Tower Restaurant, mely felépítette a saját kis Eiffel-tornyát (a szobám pont erre nézett rá). De talán lényegtelen is, hogy milyen üzletek állnak itt, a lényeg az, hogy ezt olyan csillogással, villogással és fényáradattal teszik, amit máshol a világon nem látni. Bár, ha teljesen objektív próbálok maradni, és a Fremont Street-et „lecirkuszoztam”, akkor itt is meg kell említenem, hogy a szabadságszobor és a Brooklyn híd kicsinyített másolatai között felépített hullámvasút már talán egy picit túlzás...
A Las Vegas Boulevard központi része, a Las Vegas Strip
Az Eiffel Tower Restaurant
Még a fák is a neonfénytől izzanak
Dobos performance-t előadő fiatal srác, a háttérben pedig egy Las Vegasban gyakran látott autó, egy limuzin.
A Boulevardnak ezt a részét egyébként, ha nem térünk be sehova, akkor egy jó óra alatt körbe lehet sétálni, általában véve pedig, hacsak nem baráti társasággal jön ide az ember, hogy szórakozzon, akkor a városra egy nap és egy éjszaka tökéletesen elég.
A Strip egyben a „férfias” szórakozások központja is. Minden második fényreklámról, vagy digitális kivetítőről egy helyes női arc, vagy egyéb testrész igyekszik meggyőzni bennünket, hogy mi abba a bárba akarunk betérni, ahol ő van. Az utcát emellett folyamatosan járják a peep show-kat és sztriptíz show-kat hirdető platós kocsik, a járdán szinte minden lámpánál ott állnak a szebbnél szebb lányok privát szolgáltatásait és árait szórólapokon osztogató emberek. És amennyiben ez még ne lenne elég, a leleményes hölgyek a szálloda lobbijaiba is beférkőznek, és kiszemelik az egyedül lévő férfiakat, akiktől egy kedves mosoly keretében a szobaszámuk felől érdeklődnek…
Azt hiszem ehhez a képhez nem kell magyarázat
Az egyik félig pláza - félig szórakozóhely belseje
A nagy márkák természetesen itt is helyet kaptak
De ez is egy külön „varázslatot” ad a városnak, egészen más, mint az Egyesült Államok többi része. Köszönhetően egyrészt a sivatagos elhelyezkedésének (az idevezető autópályán a hőmérő gyakran átlépte a 40 Celsius fokot, vagyis az ennek megfelelő Fahrenheit fokot, és a városban sem lett sokkal jobb a helyzet), másrészt pedig magától értetődően a neonfényes kivilágításnak, ami a szakemberek elmondása szerint egy kisebb állam villamosenergia fogyasztásának költségeivel vetekszik. Összegzésként a véleményem a városról, hogy 3-4 napra barátokkal idejönni szórakozni, ara kiváló, de hogy itt éljek, azt nehezen tudnám elképzelni.
Videók:
A Fremont Street:
A Bellagio szökőkútja:
A Las Vegas Boulevard:
Mostmár igyekszem sűríteni a bejegyzéseket, így ha minden jól megy, akkor holnap, vagy legkésőbb holnapután felkerül a pár nappal ezelőtti Grand Canyonban és a környező nemzeti parkokban tett látogatásaim összefoglalója is!
